Az elmúlt pár hónap kapcsán arról beszélgettünk a Stylers Group Scrum Mastereivel, Váczi Krisztiánnal és Varga Bencével, milyen élmény számukra home office és a remote csapatokkal való együttműködés.
Hogyan éreztétek magatokat? Változott valami a feladataitokkal kapcsolatban?
Krisztián: Az első 3-4 hét egy kicsit nehezebb volt, de törekedtem arra, hogy berendezkedjek az otthoni munkavégzésre, úgyhogy fokozatosan egyre jobban tudtam koncentrálni a feladatokra. Próbáltam arra is összpontosítani, hogy milyen pozitívumai vannak ennek a helyzetnek, mert persze ezekből is van bőven. Sokat beszélgettem a csapataimmal, mert tudtam, hogy mind együtt vagyunk ebben, és ők is megerősítették, hogy bár rengeteg előnye van a kialakult helyzetnek, bizonyos dolgokat nehezebb így megoldani (például a közös kódolást), és más a hétköznapok hangulata is. Ezek voltak leginkább a feloldandó problémák, de szerencsére jól vették a srácok az akadályokat. Ami még érdekesség volt az az, hogy az egyik csapat a remote időszak alatt alakult, sőt a Product Ownerrel még nem is találkoztunk személyesen azóta sem, mert akkor érkezett hozzánk, amikor már mind home office-ban dolgoztunk. Ez egy új szituáció volt, aggódtunk, hogy nem tudunk majd összekovácsolódni csapatként, de szerintem ezt is egész jól megoldottuk. Kellett persze egy kis idő, egy-két sprint, és még most is csiszolódunk, de egyre jobban működünk együtt. A Scrum Master feladatokon belül nálam főleg az volt a hangsúlyos az elmúlt két hónapban, hogy a segítsek a csapat minden tagjának, legyen az Product Owner vagy fejlesztő. A cél az, hogy az online együtt töltött idő a lehető legjobban hasonlítson arra, mintha együtt, egy térben lennénk.
Bence: Nekem introvertáltként kevésbé okozott nehézséget, hogy home office-ból kellett dolgoznunk, viszont magát az irodai nyüzsgést én is szeretem, így ez a része hiányzott. Szintén azt figyeltem meg, hogy ebben a remote időszakban sokkal fontosabbá vált, hogy négyszemközt beszélgessek a csapattagokkal, mert így, hogy egyébként nem látjuk egymást, nem tudom az arcukról leolvasni, ha valami miatt nincsenek jól, esetleg valami problémába ütköztek. A Scrum értékek közül az elköteleződést emelném ki, mert a Stylersnél is fontos a közösségélmény megadása az embereknek. Scrum Masterként szerintem az egyik legfontosabb feladat az volt az elmúlt pár hónapban, hogy mindenkivel éreztessük azt, hogy a cég elkötelezett irántuk. A kommunikáció nyilván nehezebb volt, és több időt vett igénybe, de ezt is igyekeztünk feloldani, éreztetni a csapatokkal, hogy a mi munkánk értük van. Motivációs eszközök közül pedig Krisz ötlete, a sör, szerintem nagyon jól sikerült.
Ez mit takar?
Krisztián: Onnan jött az ötlet, hogy szerettem volna a srácokat valamivel pluszban motiválni, vagy egyszerűen csak megköszönni azt, hogy ilyen sok energiát beletettek a projektbe. Az, hogy szóban megköszönöm, szerintem alap, szóval ennél valami többel akartam nekik kifejezni azt, hogy hálásak vagyunk azért, hogy bármikor számíthatunk rájuk. Ezért a PM-eknek biztosított havi keretet arra szántam, hogy egy-egy csomag sört futárral kiszállíttattam nekik. Remélem, hogy ez és az ehhez hasonló kis gesztusok őket is megerősítik abban, hogy meg vannak becsülve, és fontosak nekünk, nemcsak mint munkaerő, hanem mint emberek is.
Volt valami, ami nehézséget okozott nektek?
Krisztián: Amit a home office egyik hátrányaként szoktak emlegetni az az, hogy az ember hajlamos többet dolgozni, és elhagyja azokat a rövid pihenőket, amelyek az irodában nagyon jól működtek. Én is észrevettem, hogy mindenki naptárja elkezdett besűrűsödni, és egyre nehezebb volt megtalálni egy napon belül azt az 5-10 percet, amikor együtt ki tudnánk egy kicsit kapcsolódni két feladat között. Nekem hiányoztak ezek a lazább beszélgetések, próbáltam őket online is megtartani, de ahogy említettem, egy kicsit bonyolultabb volt ezeket megszervezni.
Bence: Egyszerűen muszáj több energiát szánni erre, mert csak úgy működik. Az elején gyakran kezdeményeztem ezeket a beszélgetéseket, közös online ebéd vagy kávészünet formájában, de ahogy telt az idő, egyre kevésbé éreztem természetesnek, és lassan én is elhagytam ezt a szokást. Viszont szerencsére pont ekkor kezdte el Jucsa (Halász Judit, HR felelős) bevezetni a különböző játékokat, nálam ezek jól működtek, visszaadták egy kicsit a közösséget.
Ami nálam nehézséget jelentett az az, hogy nem mindig volt egyszerű kihúzni az információt az emberekből. Élőben sem könnyű megtalálni a közös hangot, de ott azért megvan a személyes jelenlét, nem tud elbújni senki a telefonja mögé, remote meetingeknél viszont nem látod, ha valaki nem figyel oda és mással foglalkozik. Hetente, kéthetente új toolt próbáltam ki, hogy mi az, ami az egyes csapatoknál beválik, és mi az, ami nem működik. A Google Jamboard például sikeres volt az egyik csapatnál, segített nekik megtartani a fókuszt. Olyan is megnyilvánult, aki amúgy ritkán szokott. Scrum Masterként gyakran kapjuk azt a választ, hogy „á, nincs semmi, minden rendben”, holott látszik a folyamatokon, hogy nincs minden rendben, és erről fontos beszélni.
Mi az, amiben erős volt ez a pár hónap?
Krisztián: Azt figyeltem meg, hogy jobban sikerültek a remote Retrospektívek. Valahogy más az atmoszférája így, hogy mindenki otthon ül. Nehéz elmagyarázni, de talán azért, mert mindenki kényelmesebben és jobban biztonságban érzi magát otthon, ezért nyitottabbak voltak ezekre a beszélgetésekre, gyakran elmentünk off-topic irányba is, és ez szerintem nagyon jó, mert korábban nem volt erre példa. Azt is jó volt látni, hogy bizonyos csapatok mennyire önjáróak, és milyen gördülékenyen dolgoznak. Szerencsés vagyok, hogy ilyen könnyedén vettük együtt az akadályokat. Szerintem ehhez az is hozzájárult, hogy megtartottuk a különböző Scrum ceremóniákat otthon, a webkamera előtt ülve is.
Bence: Én az utóbbi egy hónapban kipróbáltam, hogy mi történik akkor, ha nem veszek részt a napi standupokon, hiszen Scrum Masterként nem kötelező. Persze ha a csapat igényelte, akkor becsatlakoztam. De alapvetően kicsit húzogattam az oroszlán bajszát, kíváncsi voltam arra, mennyire önállóak. Volt ahol gördülékeny maradt a kommunikáció így is, és volt ahol elvesztették a fókuszt – ez attól függ, mennyire érett a csapat. Pozíciótól vagy feladatkörtől függetlenül mindenhol kell egy ember, aki kicsit hátrébb lép, és felteszi a kínos kérdéseket a célokkal és akadályokkal kapcsolatban. Nem mindig hálás szerep, de nagyon fontos ahhoz, jól tudjunk együtt dolgozni.
Krisztián: Ide kapcsolódik szerintem az, hogy a Scrum magunkra igazítása nálunk jól működik, a cégen belül sehol nincs kőbe vésett módszertan, mindig kicsit idomul az adott csapathoz.
Mi segíti, hogy ebben is meglegyen az összhang?
Krisztián: Bencével még jóval a koronavírus előtti időkben alapítottunk egy Scrum Master kört, ez szerencsére megmaradt a home office ideje alatt is. Ez sokat ad ahhoz, hogy legyen egy kis tudásmegosztás köztünk, és ilyen korábban még nem volt a Stylersnél.
